paraFabulák Heltai Gáspár nyomán

Rendező: Rumi László; Váróterem Projekt; 2013

Reklámok

Cím nélküli előadás

Rendező: Albu István; Váróterem Projekt; 2012

Fotók: Simon Barni.

Bánk bán? Jelen!

Rendező: Visky Andrej; Váróterem Projekt; 2012

A fotókat Imecs Zoltán készítette.

Mit csináltál három évig?

Kollektív rendezés; Váróterem Projekt; 2011

A Mit csináltál három évig? már viszonylag sok előadást megért. A következő képválogatások az előadás fejlődését hivatottak bemutatni, avagy éppen azt, hogy mi maradt benne változatlan.

Helyzet: Jean Padlijean szakács receptet javasol a csóró egyetemistának azokból a hozzávalókból, amik a diák rendelkezésére állnak. A előadás egyik legmeghatóbb pillanata. Igaz, az első képen Nándi arcára nem a meghatódottság csal könnyeket (hanem látható módon a röhögőgörcs). Andris megindító átszellemültségét Bence jóindulatú kedvessége váltotta fel.

A füvezős momentum az előadás egyik legstabilabb jelenete. Mindig ugyanolyan jól esik.

Helyzet: a román vámos megvesztegethetőnek bizonyul, mikor az utolsó romániai orvos szeretne átmenni a határon. Az ár: néhány orvosi recept. Dramaturgiai okokból a receptek száma egyre csökkent. A szereplők viszonyulása a helyzethez előadásról előadásra árnyaltabb lett.

Helyzet: a diák tanul, gondolatai csuklyás alakok formájában kelnek életre, kommunikálnak egymással. A szövegtudás hihetetlen fontos ebben a jelenetben. Itt elárulom, hogy a diák kezében ott a szöveg (ez különben kulisszatitok). És azt is elárulom, hogy nem lehet elolvasni, legfeljebb úgy, ha a színésznek éles szeme van, közel áll Zsolthoz (a diákhoz), kicsit előredől, épp úgy, mint a 4-es képen látható.

A következő néhány kép történelem. A fotókon látható jelenetek soha többet nem kerülnek közönség elé, ugyanis kivágtuk őket az előadásból.

Még több kép a társulat FB oldalán.

A bejegyzésben látható fotókat Bethlendi Tamás, Demes Hanna, Simon Barni és Kővágó Nagy Imre készítették.

Nils Holgersson

Rendező: Kelemen József; Harlekin Bánszínház, Eger; 2011DSCF5267

További képek itt.

Alább pedig néhány saját fotó, amiket a bemutató alkalmával készítettem.

Bertóti Johanna: Méd(e)ia

Rendező: Csiki Zsolt; színházi gyakorlat, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem; 2011

Jean Cocteau: Emberi hang

Ravasz Tekla egyéni lakásszínházi előadása; a kolozsvári Színház és Televízió Kar által rendezett Galactoria fesztivál keretében is játszott előadás; 2010    

Fotók: Bertóti Attila.

Kezdőnap

Jelentem: ezentúl nemcsak a bőrömben leszek jelen, hanem itt is. Méghozzá öt dimenzióban, amint azt a menü jelzi. Mától fogva (és visszamenőleg is) beszámolok arról, mi történik (történt) velem színházilag, zeneileg, irodalmilag, fordításilag, fülbevalóilag, illetve alkalom adtán arról is, ami másokkal történik a felsorolt területeken.

Álljon itt először is egy kis bevezető.

Bertóti Johanna a nevem, és hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy hivatalosan Bertotinak hívnak, noha, ha jól emlékszem, annak idején a tanítónéni figyelmeztetett, hogy ejnye, helytelenül írtam a nevemet a dolgozatomra. Van egy másik nevem is, amit kevesebben ismernek, és akinek elmondom, az rendszerint elneveti magát. Tehát bérmanevem Matild (jó szórakozást kívánok ezúttal is a blogom olvasásához :)). Dédnagymamámat hívták így, örülök, hogy ilyen formában viselhetem a nevét. Persze egy tucat becenevem is van, ezek felsorolásával senkit sem szeretnék untatni.

Nagybányán születtem, Kolozsváron és Marosvásárhelyen jártam egyetemre teatrológia, majd drámaírás szakra. Jelenleg a kolozsvári Váróterem Projekt független színházi társulatnál dolgozom dramaturgként. Sokat vagyok szövegek közelében. Hol másokét alakítom, hol a magamét írom. Innen a színházi és irodalmi dimenzió, meg a tény, hogy a szemem egészségét veszélyeztető mennyiségű időt töltök gép előtt. Szerencse, hogy blogot indítottam ilyen körülmények között.

Nem szeretném egyik dimenzió jelentőségét sem csorbítani, de a zene mégiscsak az a terület, ami a leginkább képes boldogítani. Versek megzenésítésével és előadásával foglalkozom, amikor csak lehet, fellépek, óvodákba, iskolákba is járok egyéni műsoraimmal. A gitárommal jó barátságban vagyunk, csaknem mindenhova magammal viszem, vagy ha nem, akkor megérzem a hiányát, és az esetleg utamba akadó gitárok  számíthatnak arra, hogy kézbe veszem őket.

Fordítani szeretek és szeretnék. Ez lesz a legsoványabb almenü, de igyekszem tenni róla, hogy felhízlaljam.

Bónuszként az általam készített fülbevalókról is szó lesz a blogomon. Ez meg hogy jön ide? – kérdezhetnék egyesek. Nos, nem lehet egész nap számítógép előtt ülni, meg gitározni, nem lehet mindig nehezen befejezhető szövegekkel és énekkel bajlódni, néha az is kell, hogy azonnal kész legyen egy fülbevaló, és azonnal lehessen örülni neki.

Annyit még elmondanék magamról (csupán az érdekesség kedvéért), hogy szeretem a könyveket visszafelé átlapozni, régen madárnaplót vezettem, mára ez kikopott a dimenzióim közül, de még mindig elég sok madárfajt ismerek, előnyben részesítem a színes ruhákat, ha a nap egy órával hosszabb lenne, többet főznék (talán), felnézek azokra, akik jól főznek, és jól tudnak autót vezetni (vagy esetleg repülőt).

Üdvözlök mindenkit a blogomon, kellemes olvasást, nézelődést.

Kukucs!

Rendező: Palocsay Kisó Kata; BBTE, Színház és Televízió Kar; 2009