Mintha tegnap történt volna

Májusban kellett volna írnom arról, amiről most fogok. Tehát nehéz lesz. Nem azért, mert nem emlékeznék az ott történtekre (nagyon is emlékszem), hanem mert nem annyira aktuális már, mint májusban lett volna. Lefordítva: azért aggódom én itt, hogy nem fogjátok érdeklődéssel olvasni, amit írok. Ezért aztán igyekszem úgy írni róla, mintha tegnap történt volna. 😉

Míg el nem felejtem megnevezni magát a rendezvényt: a 2014-es Énekelt Versek Zentai Fesztiváljáról van szó. Harmadjára vettem részt ezen a fesztiválon, és igazán rendhagyó dolog történt velem zeneileg ezzel az alkalommal. Világ életemben egyedül léptem fel (na jó, meg a gitárommal), esetleg duóban (de csak kivételes alkalmakkor). Zentán először trióban zenéltem (szépen, lépcsőzetesen haladok, figyelitek?). Sipos Krisztina és Sándor Balázs voltak a zenésztársaim. Mi voltunk a Hangszóró együttes. Bemásolom ide, hogy mit írtam magunkról bemutatkozó szövegnek (Krisztina és Balázs nem is tudnak róla, na majd most):

“A Hangszóró az Énekelt Versek XIX. Zentai Fesztiválján szólal meg először közönség előtt. Az együttes tagjaiban (Bertóti Johanna, Sipos Krisztina, Sándor Balázs) az a közös, hogy mindhárman Kolozsváron élnek, mindhárman gitároznak, mindegyiküknek ugyanahhoz a színházi társulathoz kötődik a neve (Johanna dramaturg és zenész, Krisztina asszisztens és zenész, Balázs zenész a Váróterem Projekt társulatnál), mindhárman szeretik a vörösáfonyás, diós muffint. Ezen kívül további hasonlóságok is elképzelhetőek. A repertoáron levő versek megzenésítői Johanna és Krisztina.”

A versek pedig:

Terék Anna: sziverivers (ez volt a kötelező, mert ilyen is van mindig)

Iványiné Sinka Magdolna: Valaki jár a fák alatt (Kányádi Valaki jár a fák hegyén verse nyomán)

Rigó Béla: A szerelmes giliszta

10388801_854422594573144_2105244903_o

 (Mind nagyon beleéljük magunkat a zenélésbe, és – nagyon fontos – mindenkin van legalább egy kicsi narancssárga szín)

(6:55-től A szerelmes giliszta hallható)

Jut eszembe, az kimaradt a bemutatkozásból, hogy a hülyéskedésre való hajlam is közös bennünk. Mind a felkészülés, mind a zentai ottlétünk ennek jegyében zajlottak. Igaz, ez utóbbival nem voltunk egyedül, voltak mások is, akik besegítettek, netalán önállóan űzték ezt a műfajt. 🙂

DSC_1293

Persze mégiscsak a zene volt az, ami elsősorban összekötött mindannyiunkat. Ahogy véget ért a verseny, máris összeverődött egy jókora csapat, és nekifogott zenélni az egyik teremben.

DSC_1378Aztán késő éjszakáig ment a zenélés.

10357326_854422001239870_1206826676_o(Itt a bizonyíték a fenti mondatra.)

Versenyen kívüli élményekből is kijutott bőven. Voltunk Újvidéken, de erről beszéljenek helyettem a képek.

DSC_1431 DSC_1400 DSC_1465 DSC_1461

10404804_854421774573226_2109510130_o

Most pedig újra magamhoz ragadom a szót. A fesztivál zárórendezvényén a Kaláka koncertezett Kányádi Sándor születésnapja alkalmával. Eszembe jutott (és feléledt) a gyermekkori rajongásom a Kaláka együttes dalai iránt, eszembe jutott, mikor Moldován Blankával Nagybányán köszöntöttük Kányádi bácsit. Akár egy gyermek, úgy élveztem Zentán a koncertet. És minden más zentai pillanatban is sok örömöm telt. DSC_1515-MOTION

Ekkora volt az örömöm, noha itt még nem is tudtam, hogy különdíjasok leszünk. A zsűri nekünk ítélte oda (ide) a legintenzívebb színpadi jelenlétért járó díjat. Álljon itt a többi díjazott is, és ezzel búcsúzom Zentától:

I. díj, közönségdíj: Dilemma együttes, Zenta

II. díj: Varga Dávid Quintet, Szabadka

III. díj: Live Coals, Csanádapáca

A kötelező vers legjobb megzenésítéséért járó különdíj: Resti Kornél, Kecskemét

Az egyedi és példamutató gitáros-énekes előadói stílusért járó különdíj: Jenei Szilveszter, Budapest

DSC_1451

(A fotósoknak köszönet, sajnos nem emlékszem minden esetben, hogy ki készítette a képeket – Balázs biztos a tettesek között van. Jóbi Annamáriának és Jóbi Gergőnek is köszönet).

Reklámok