Hétvége

Előbb Brassóig utaztam. Zsűritagként és fellépőként tértem vissza arra a versenyre, amin kétszer mint versenyző vettem részt (a Bartalis János versmondó és verséneklő versenyről van szó). Két verset kellett elmondaniuk a résztvevőknek, egy Hervayt, és egy szabadon választottat a kortárs magyar költészetből. Több helyről (az én számból is) röpködött az a megjegyzés, hogy “erős a mezőny”. Ezúton is gratulálok a versenyzőknek. 🙂

Következzék egy végtelenül szabad vers a versmondásról és arról, ami ott történt.

Mikor megszólal egy vers

Megírásukkor bebábozódnak a versek,

és versmondó legyen a talpán,

aki eléri, hogy szárnyalni tudjanak.

A jó hír az, hogy a csoda nem lehetetlen.

Persze idő kell hozzá.

Ültem a Reménység Házában,

a versenyzők sorra mondták a verseket,

és volt olyan, hogy színes lett a levegő,

megtelt verssel a terem.

DSCN9564

_DSC8171-1_

A gálán énekeltem. Jól esett viszonylag hosszú idő után újra koncertezni.

Díjazottak + zsűri + Házy Bakó Eszter szervező 🙂

A Brassai Tévé felvételei:

44:25 – Hervay Gizella: Nem tudom, milyen a krokodil szája kitátva

44:10 – részletek a koncertből

Vasárnap reggel utaztam tovább Bukarestbe. A FNTI-n (Országos Független Színházi Fesztiválon) játszottuk a Váróterem Projekttel az Advertego-t. A technikai fülkéből feliratoztam az előadást (ahonnan nem is volt rálátásom az egész játéktérre), úgyhogy alig érzékeltem az egésznek a hangulatát. Minden esetre díjjal térünk haza, méghozzá egy furcsa elnevezésű díjjal (a színházi konvenció változatosságáért járó díj). A gála is egészen sajátságos volt, a felkészültetlenség, önirónia, improvizáció, leleményesség, stand up comedy hol vicces, hol fárasztó, bizarr egyvelege. Azt hiszem, az alábbi kép is elég beszédes. 🙂 A díj átvételének pillanatát örökíti meg.10449512_729505943792246_8246159342613776867_n

Reklámok