Versek között a székelyudvarhelyi Menta Bistro-ban

2017. április 11. – Versek között, költészet napi koncert, Menta Bistro (Székelyudvarhely, Városháza tér 16.)

Reklámok

77 megzenésített vers egy szuszra

2017. április 9. – 77 megzenésített vers egy szuszra, Bertóti Johanna dalmaratonja, ZUG (Traian u., 40-42. szám, Kolozsvár)

A dalmaratonról Tasi Annabella írt beszámolót a Maszolnak.

Photo: Bethlendi Tamás https://www.facebook.com/bitsphoto

Fotó: Bethlendi Tamás

 

Ön-interjú a dalmaratonom kapcsán 🙂

Hogyan született meg a maraton ötlete? Mennyit készültél?

Azt hiszem, idén (2017-ben) pattant ki a fejemből a gondolat. Olyan fajta ötlet volt, ami nem tűrt halasztást, ami nem hagyott nyugodni (aludni). Tehát minél hamarabb meg szerettem volna valósítani. Először úgy gondoltam, hogy mindegyik megzenésítésemet elénekelném, és hogy nem kellene nagyon sokat várni a terv megvalósításával, mert végül annyira felgyűlnének a dalok, hogy nem tudnám egy koncert keretén belül elénekelni őket. 😛 Végül 77 dal mellett döntöttem.

Nem maradt sok idő a tulajdonképpeni felkészülésre, mert, egyrészt, amint mondtam, siettettem a megvalósítást, és nagyon felgyűltek a teendők, a fellépések a maraton előtt. Másrészt erre a maratonra, ha nem is tudatosan, de régóta készülök. Mondhatni minden eddigi koncertem és minden eddigi próba a felkészülés részét képezték.

Adódtak-e nehézségek a felkészülés illetve a megvalósítás során?

Persze. Egy enyhe, de annál kitartóbb megfázással küszködtem a fellépés előtti néhány hétben. Úgy éreztem, ezt képtelen vagyok kontrollálni, és hogy amit felépítettem, egy-kettő szétrombolhatja egy ilyen tényező. Aztán, mintha csak ki lett volna számítva, a maraton napjára meggyógyultam, és nem érződött a hangomon, hogy gond lenne. A hűléstől függetlenül is tartottam attól, hogy a hangom nem fogja bírni azt, aminek kiteszem, hiszen volt már olyan, hogy berekedtem egy lényegesen rövidebb koncert alatt. Attól is tartottam, hogy a sok gitározástól az ujjaim mondják fel a szolgálatot. Végül sem a hangommal, sem az ujjaimmal nem volt különösebb gond, viszont rájöttem, hogy szinte öt órán keresztül nem egyszerű dolog koncentrálni. 🙂

Szinte öt órát tartott ezek szerint a maraton…

Szinte, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy szüneteket is tartottam. Nem az volt a cél, hogy kiénekeljem a lelkem, hanem, hogy jól érezzem magam, és másoknak is örömet szerezzek. Hogy felszabaduljak…

Ez sikerült? (Bocs, hogy a szavadba vágtam.)

Belül nagyon szép pillanatokat éltem meg, és máskülönben is jó hangulatban telt a délután. Ez egy olyan maraton volt, ahol nem voltak vetélytársaim. Önmagamat győztem le, mint Ló Szerafin Lázár Ervin könyvében. 🙂 Magamnak bizonyítottam. Azt akartam, hogy minél tovább énekeljek, egyszerűen azért, mert nagyon szeretek énekelni.