„Fütyülünk a világra” Gyergyóremetén

2017. július 9. – Fütyülünk a világra a XVIII. Gyergyóremetei Falunapokon, Gyergyóremete, Nagypálya

Reklámok

Zenta 2017

2017. május 13. – Énekelt Versek XXII. Zentai Fesztiválja, versenyprogram

Negyedjére vettem részt a Zentai Énekelt Versek Fesztiválján, ezúttal Páll Andrással léptem fel, aki a versenyre úgy zenésített meg  három verset (Domonkos István: 2. újvidéki elégia, Koncz István: A Tisza partján, Arany János: Elégia), hogy azok egy dalt alkottak. Életem egyik legizgalmasabb zenei tapasztalata volt ez a fellépés. Harmadik díjjal tértünk haza.

 

Szögi Csaba beszámolója a fellépőkről

“Néhány mondat az első három helyezettről. Az Én nevű duó Kolozsvárról érkezett. Külön-külön többször is láthattuk, hallhattuk már őket a korábbi években. Míg Páll András, a kolozsvári Thom Yorke különböző, mindig rendkívül izgalmas, kísérletezős formációkkal lépett fel, addig Bertóti Johanna szólóban, és kiváló orgánumával minden alkalommal elbűvölte a közönséget. Most, így együtt különösen meggyőzőek voltak, előadásuk kiindulópontja a nagybetűs Ötlet volt, amit maradéktalanul meg is valósítottak. Kiváló zene és eredeti performance, pazar! (Ráadásul voltak olyan figyelmesek, hogy harmadik költőként Koncz Istvánt választották, születésének 80., halálának 20. évfordulója alkalmából tisztelgett előtte az idei fesztivál.)”

77 megzenésített vers egy szuszra

2017. április 9. – 77 megzenésített vers egy szuszra, Bertóti Johanna dalmaratonja, ZUG (Traian u., 40-42. szám, Kolozsvár)

A dalmaratonról Tasi Annabella írt beszámolót a Maszolnak.

Photo: Bethlendi Tamás https://www.facebook.com/bitsphoto

Fotó: Bethlendi Tamás

 

Ön-interjú a dalmaratonom kapcsán 🙂

Hogyan született meg a maraton ötlete? Mennyit készültél?

Azt hiszem, idén (2017-ben) pattant ki a fejemből a gondolat. Olyan fajta ötlet volt, ami nem tűrt halasztást, ami nem hagyott nyugodni (aludni). Tehát minél hamarabb meg szerettem volna valósítani. Először úgy gondoltam, hogy mindegyik megzenésítésemet elénekelném, és hogy nem kellene nagyon sokat várni a terv megvalósításával, mert végül annyira felgyűlnének a dalok, hogy nem tudnám egy koncert keretén belül elénekelni őket. 😛 Végül 77 dal mellett döntöttem.

Nem maradt sok idő a tulajdonképpeni felkészülésre, mert, egyrészt, amint mondtam, siettettem a megvalósítást, és nagyon felgyűltek a teendők, a fellépések a maraton előtt. Másrészt erre a maratonra, ha nem is tudatosan, de régóta készülök. Mondhatni minden eddigi koncertem és minden eddigi próba a felkészülés részét képezték.

Adódtak-e nehézségek a felkészülés illetve a megvalósítás során?

Persze. Egy enyhe, de annál kitartóbb megfázással küszködtem a fellépés előtti néhány hétben. Úgy éreztem, ezt képtelen vagyok kontrollálni, és hogy amit felépítettem, egy-kettő szétrombolhatja egy ilyen tényező. Aztán, mintha csak ki lett volna számítva, a maraton napjára meggyógyultam, és nem érződött a hangomon, hogy gond lenne. A hűléstől függetlenül is tartottam attól, hogy a hangom nem fogja bírni azt, aminek kiteszem, hiszen volt már olyan, hogy berekedtem egy lényegesen rövidebb koncert alatt. Attól is tartottam, hogy a sok gitározástól az ujjaim mondják fel a szolgálatot. Végül sem a hangommal, sem az ujjaimmal nem volt különösebb gond, viszont rájöttem, hogy szinte öt órán keresztül nem egyszerű dolog koncentrálni. 🙂

Szinte öt órát tartott ezek szerint a maraton…

Szinte, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy szüneteket is tartottam. Nem az volt a cél, hogy kiénekeljem a lelkem, hanem, hogy jól érezzem magam, és másoknak is örömet szerezzek. Hogy felszabaduljak…

Ez sikerült? (Bocs, hogy a szavadba vágtam.)

Belül nagyon szép pillanatokat éltem meg, és máskülönben is jó hangulatban telt a délután. Ez egy olyan maraton volt, ahol nem voltak vetélytársaim. Önmagamat győztem le, mint Ló Szerafin Lázár Ervin könyvében. 🙂 Magamnak bizonyítottam. Azt akartam, hogy minél tovább énekeljek, egyszerűen azért, mert nagyon szeretek énekelni.