Két csöpp csiga csendben cselleng,
apró csápjuk a szélben leng.
El sem hinnéd, ha nem látnád:
egyik Csilla, másik Csanád.
Útjuk csillog, fűszál hajlik,
csusszanásuk meg se hallik.
Csilla csába, Csanád kába,
együtt járnak a csárdába.
Így szól Csanád, s Csillára les:
„Kicsiny Csilla, párom kedves!
Melyik házban férünk jobban?”
S csókuk csattan, házuk koccan.
„Megvallom lakásom apró,
Épp csak egy leánynak való.
A tiednek nagyobb váza,
elférünk tán egy spirálba.”
Hull a hó, csendes a ház,
csak a szellő kaparász.
Hull a hó, hangos a tér,
egy hógolyó utolér.
Hull a hó – fehér tenger!
Hízik már a hóember.
Hull a hó, kezemre hull,
majd vízcseppként legurul.
Az üres lapot szeretem.
Az érintetlen havas mezőt.
A kék eget.
Tiszta falat.
Keményített abroszt.
Vers lesz belőle.
Angyalka.
Repülőcsík.
Graffiti.
Pacarengeteg.
1.
Volt egy kutya meg egy báb.
A kutya volt az ostobább.
Csaholt, nem mozdult a báb,
De ő csak csaholt tovább.
Volt egy kutya meg egy báb,
A kutya volt az ostobább.
2.
Volt egy őr meg volt egy rab,
A rab volt a ravaszabb.
Az őr nem figyelt, s a rab
Eltűnt, mint vizen a hab.
Volt egy őr meg volt egy rab,
A rab volt a ravaszabb.
3.
Volt egy macska meg egy eb,
A macska volt a cselesebb.
Megkergette őt az eb,
S mégsem esebb rajta seb.
Volt egy macska meg egy eb,
A macska volt a cselesebb.
fogorvosom folyton kérdez,
miközben keze a számban:
milyen volt a vakáció?
hogy megy újabban a számtan?
és egyébként? az iskola
milyen? hogy van apu, anyu?
s a fogaik rendben vannak?
hogy van a testvérem, Samu?
ülök csendben, hagyom, hogy a
válaszaim kitalálja.
hisz tudom jól, ha felelnék,
neki az igencsak fájna.
Kicsi kukac, gondolj bele,
hogy helyesen cselekszel-e?
Ez az alma igen zöld még,
fogacskáid pedig gyöngék.
Arról meg nem is beszélve,
gyomorrontás lesz a vége.
Inkább várj még jövő hétig,
akkorra pirosra érik.
Még mit ne – így szól a kukac –,
az lenne a kukackudarc!
Hagyjam, hogy megegyed menten?
Méghogy várjak, mert éretlen!
Tudom jól: ez ilyen fajta!
Milyen legyen egy zöldalma?
Almából ki, körtébe be,
ez a kukac élete.
Mindenhova bemászik:
ott van a szilvában,
ott van a málnában,
ott van a barackban,
ott a meggyben, birsben,
ott az e-mail címben.
Pilóta barátom, Dani
nagyon boldog, mivel repül.
Vagy azért repül, mert boldog?
Nem tudnám már megmondani.
Tűzoltó barátom, Pali
hogyha fáradt, elalszik
a nappaliban. De kérdem én:
„Arra való a nappali?”
Légtornász barátnőm Panni
a magasban ugrál, noha
– mint minden épeszű ember –
nem szeretne lehuppanni.
A kisegér bemászik egy lyukacskán a házba,
eledele kukorica, dió, búza, árpa.
Ami az útjába akad, addig-addig rágja,
míg lyukas lesz csipke, kendő, s az apa nadrágja.
Tömött hassal úgy ahogy, az ajtóig még elér,
de ki nem fér a lyukacskán, mivel már nagyegér.
Az idei gyereknap környékén csodaszép ajándékot kaptam. A blogomon néhány mondatban beszámoltam már róla: a marosvásárhelyi 8-as iskolában énekeltem, és a gyerekek egész műsorral vártak (többek között a verseimet mondták, énekelték), aztán az előadásom végén rajzokkal ajándékoztak meg, amiket a verseim alapján készítettek. Ekkora ajándékot önzőség lenne csak magamnak megtartani, ezért úgy döntöttem, hogy megosztom veletek a rajzokat a versekkel együtt. A sorozatban az összes rajz sorra kerül.
Az egyik rajzadag borítója 🙂
Johannapló 